A klónok támadása 3. rész

Ha jól számolom több mint 3 hónap telt el az hab wobblertestek elkészülte óta. Eddig csak 1-2 darab kész wobblerről mutattam képet, mert nagyjából annyival is készültem el. Közben lassan rájöttem a hab wobbik további buktatóira és arra jutottam, hogy ez volt az első és az utolsó széria hab wobblerem.

Több gondom is akadt. UL nagyságú csaliknál szinte kötelezően fecskendővel kell kimérni a mennyiséget a kétkomponensű habból, hogy megfelelő szilárdságot érjek el. Még így sem mindig sikerült, és vagy törékeny, vagy hajlékony lett a wobbler, attól függően, hogy az edzőből, vagy a poliuretánból mértem többet. A másik nagy probléma, hogy a hab erősen tágul, az öntőforma pedig rugalmas gumi. Ez kisebb wobblereknél néha olyan méret és alakbeli különbségeket képes produkálni, hogy kézzel faragva, fából sokkal pontosabb másolat készíthető. Az öntés egyik fő előnye is elveszik a habnál: a wobbler felületén finom mintázatot létrehozni (pl. pikkely, kopolyú) ezzel a fajta habbal nem lehet, illetve nem érdemes. Ez azért némileg kiküszöbölhető: nagyobb méretű lyukat készítünk a formába a túlfolyáshoz. Továbbá gondom akadt még magával a habbal is, ugyanis nehezen kezelhető, tisztán nehéz vele dolgozni. Amire rácsöppen, arról leszedni szinte lehetetlen. Akinek van műhelye, és elég ideje, az azért bizonyára ki tudja kísérletezni a megfelelő technikát a habból történő wobblerkészítéshez. Én azonban egyikkel sem vagyok túlzottan eleresztve, így a habot egy időre, ha talán nem is örökre, biztosan mellőzöm.

A kész hab testekkel is van gond. Buborékos a felületük is, ezt sok réteg festékkel, vagy műgyantával lehet csak eltüntetni. Már maga ez is rengeteg munka. Ha elértük, hogy sima legyen a felület, még akkor is produkálhat érdekes dolgokat. Sok csalinál a 3 hét szellőztetés sem volt elég. Az uverapid felkenésekor, sok esetben így is bebuborékosodott. Ezután már a radiátoron tároltam gyantázás előtt a testeket egy hónapig. Ezután már lehetett velük dolgozni, de gyantázás közben így sem tanácsos melegíteni. Végül lassan, de biztosan kész lettek a wobblerek. A mozgásuk részben kárpótol a fáradtságért, nagyjából az abachihoz tudnám hasonlítani. Szerintem az ilyen anyagok, amiknek nagy a felhajtóerejük, de nem olyan pillekönnyűek mint a balsa, na ezek a legtutibb wobbler alapanyagok. Nekem legalábbis ezek jönnek be, ezeknek a mozgása áll kézre. Ilyenek még pl. a már említett abachi, a nyárfakéreg, némely uszadékfa. A mozgásuk sokkal elevenebb mint a balsáé, és jobban is dobhatóak.

Azért összességében élveztem a készítést, és most végre tudok a színekkel kísérletezgetni. Igazából ezért is vágtam bele ebbe a PUR-habos dologba. Viszont most olyan anyagot keresek, ami tudja ugyan azt mint a PUR, csak sokkal könnyebb vele dolgozni. Szerintem nem is járok messze a megoldástól, a tippet ezúton is köszönöm “Fényárhetes” kollágának!

Még azért van mit finomítani a dolgon. Azt azért kezdem belátni, hogy a fából készült csalikat nem fogják kiszorítani az öntött wobblerek a csalisdobozomból.  A fából, kézzel faragott  csalinál nincs jobb. És nem feltétlen csak a fogósságra gondolok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s