Megint a kezembe került az “Antos Zoltán : Horgászok barkácskönyve (1985) ” c. remekmű.

Az a jó ebben a könyvben, hogy olyan ötletek vannak benne, amihez több kézügyesség és fantázia kell mint anyag. Szinte hulladék jellegű dolgokból készít használható, tartós és jó eszközöket. Az egyik villantó tervrajza megtetszett, gondoltam megcsinálom.

Kétféle anyagot használtam: kb. 1mm-es sárga, és kicsit vékonyabb vörösréz lemezt.

Először a támolygó sablonját gyártottam le papírból, a könyv által megadott méretek szerint.

Lemezollóval kivágtam a formát.

A széleket reszelővel megigazítottam és lesorjáztam. Megfúrtam a lyukakat is a kulcskarikáknak. Aztán jött a domborítás. Vagyiső… fordítva, ahogy a képeket nézem… 😀

Nem szabad túlzásba esni. A túldomborított villantó a legkisebb húzásra is csak forogni fog, nem támolyogni!

A kanalak egyik felét, miután felpolírozom, én leszoktam fújni színtelen lakkal, így megtartja a fényét. A másik, kezeletlen felület pedig szépen bemattul. Szerintem így fogósabb.

Az elkészült csalik.

Pár csukával már megetettem, de sajnos nem sokkal voltak nagyobbak mint maga a támolygó…