Nem is igazán nulláról indító teljes készítésről, inkább amolyan nagyszabású átalakításról szól ez a bejegyzés.
Ritkán szoktam gyári csalikat átalakítani, mert jobb szeretem ha én készítem teljes egészében. Azonban ennek a csalinak ha jól emlékszem 300 Ft körül van darabja, így igazán nem éri meg vesződni vele, főleg, hogy egy igen jó mozgású alapot kapunk, szuper horoggal és jó dobási tulajdonságokkal. A képen a bal oldali a “gyári”, a jobboldali egy régebbi, de ugyanilyen alapra épült átalakított (és csukákkal megrágatott) példány.
A gyári színek eléggé puritánok és a fogósságukról sem vagyok meggyőződve. Ez a FT talán a legjobb, de nálam ez a szín csukánál az esetek nagy részében riasztónak bizonyult, és maximum a kíváncsiságát keltette föl. A gyári bokorugrós csalik másik nagy hibája az erős drótszál. Igaz, el nem akadunk vele, de nem ártana ha a halat viszont megfogná. Az 5. rávágásnál ami nem akad, már kezdi idegesíteni az embert. Tulajdonképpen ezt a két rossz tulajdonságát kell átformálni a csalinak, és lesz egy kitűnő bokorugró wobblerünk/villantónk. Akkor kezdjük is az átalakítást!
Levágom a drótszálat, egy 1-1,5 cm-es csonkot hagyva.
Lefóliázom a testet. A műgyanta itt plusz tartást is ad az eléggé gyenge minőségű wobblertestnek.
Jön a dekorálás: festés + gyantázás. A test belső oldalát világító sárgára fújtam. Ez egy új elgondolásom, úgy vettem észre az “SFC sárga” sokszor felkelti a csuka érdeklődését, de nem támadja meg a csalit csak követi, vagy esetleg óvatosan nyúl csak rá. Ennél a wobblernél viszont megmarad a természetes jelleg, de a fel-felvillanó sárga oldal esetleg fokozza a fogósságát. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy beválik-e.
De mitől lesz bokorugró a wobbler? És mitől fog jobban akadni mint a gyári dróttal? Egy nagyon egyszerű megoldásként vékony citerahúrból hajlítok horogvédőt.
Ezt a megmaradt rézdrót csonkra kötözöm-ragasztom.
Majd beállítom a megfelelő feszességet, és gyakorlatilag kész.
Tapasztalataim szerint sokkal jobb akadást biztosít ez a megoldás, mint a gyári rézdrót. Ha a csuka szájába kerül a csali, szinte biztos, hogy meg is akad, de teljesen bokorugró marad, egy bedőlt fán, vagy hínármezőn is nyugodtan át lehet húzni, nem fog elakadni.
A legjobb bizonyíték erre, hogy az arany színűt kb. két éve csináltam, és még mindig megvan, egyszer sem akadtam el vele!
Szeretem ezeket a pár száz forintos wobblereket, van közöttük egy kettő nagyon fogós, de csak akkor, ha a végső simításokat, beállításokat, saját magunk végezzük el rajta . Nemrég pont azon gondolkoztam, hogyan tudnám azt a gyufaszál vastagságú rézdrótot helyettesíteni valamivel, hát most megtaláltam a megoldást .
Köszönet a leírásért meg a képekért 🙂
Örülök, hogy sikerült ötletet meríteni innen! Sok sikert hozzá! 🙂 Még akár vastagabb damillal is működhet szerintem, de ezt a megoldást még nem próbáltam.