Egy mélyretörő csali margójára…

DSCN2584

Már ha létezik ilyen. Mármint margója egy csalinak. Egy ideje agyalok, hogy érdemes-e a most következőhöz hasonló bejegyzéseket kitennem a blogra, mert nagyon messze van a blog eredeti témájától.

Kimentem este pergetni. Áprilisban. Mert szabad. Fogható a harcsa. Miért ne tenném? Hidegfront betörés, kiváló. Ennie kell. Gilisztával itt-ott már fogják is. Ülök a kövön, lassan előszedem a pörgetőmotyót. A spin blade-et eladtam. Nem jött be. Tudom azzal egy uszályt is kihúzok, de a nagy igazság az, hogy itt évek óta nem hallottam nagy harcsa fogásáról. Pár kilósak jönnek. Jó lesz azoknak a mindenes botom is. A horgokat sem cserélem, bírja a fekete vastaghúsú Owner. Zsinórnak azért feltettem egy vastagabb fonottat, ha nagyobb jön, ami esélytelen partról, nyúljon ki inkább a horog.  Élénkül a szél, a víztetőn lebzselő,bogarakra vadászó kishalak lejjebb húzódnak. Ez viszont nem túl jó előjel. Új, 7 centis mélyretörőmmel fésülöm a kőláb alatti lassan kavargó szürkésbarna vizet. Félsötét van, ilyenkor már aktív a bajszos. Őszintén bízom a harcsában.Nagyra nem kell számítanom, de egy 2-5 kiló körülire van esély. A visszaforgó közepén sorozza valami a csalit, háromszor is rányúl de nem akad. Párszor elhúzom még ott a nyílt vízen de nincs több kapás. Megnézem a kőláb mellett. Persze elakadok. A fene! Zsinór engedek, hogy vigye ki a csalit a sodrás a kövekből, de közben  kettőt-hármat bólint a bot a kezemben! Kapás! Hát ilyen nincs. Már tudom, hogy süllő lesz, sokszor megtréfáltak már így. Az hát. Másfeles forma. Jókora, félig gyógyult kormorán (?) ütötte seb a fején. “Hát öregem! Te marha szerencsés vagy!” -gondolom, majd visszacsúsztatom az évszakhoz képest meglepően meleg Dunába.

DSCN2563

Kicsit leülök a kőre mert jön egy hajó, meg hadd nyugodjon meg a hely is. Közben hallom a visszaforgóból: Buff! Pár másodperc múlva harcsafarok csattan a vízen. “Jó helyen vagyok.” -nyugtázom.  Szép darab volt, nem is biztos, hogy megfognám partról. Már jó 10 perce elment a hajó, rászánom magam, hogy újat dobjak. A mélyretörő csalit lecserélem egy felszín közelében járó nagyobb darabra. Nehogy kísértésbe essen még egy dunai sárkány, bár így sem kizárt. Sőt valójában nagyobb az esélyem rá mint a harcsára. Ezt is tudom. De áprilisban aki csípte már el azt a pár napot mikor zabál a harcsa, az tudja hogy ki KELL menni pörgetni. Ugyanakkor egyáltalán nem szeretnék az “etikus harcsapergető” bőrében tetszelegni. Tudom, hogy itt több süllőre jut egy harcsa. Ha jut. Sajnos ugyan ott és ugyan azt kell húzni mindkét halnak, így jórészt a szerencsén múlik. Legalábbis az én szerény, Duna parti harcsás tapasztalatom ezt mondatja velem.

 

Mégiscsak nagy az esélye egy tilalom alatt álló halnak. (Ha már itt tartunk. Ez a tilalom-dolog is egy ember alkotta valami. Tehát mű. Természetidegen. Az ember megmondja, hogy a balin, süllő 03.01-től  04.30-ig szaporodik. Nem előbb és nem tovább. 🙂 ) A korai meleg miatt idén talán már rég leívtak, de akkor sem hagy nyugodni a dolog. A nemrég fogott nagy balinomnál sem volt maradéktalan az örömöm emiatt.

Tavaly, tavalyelőtt ugyan így vívódtam mikor tavasszal a domik nyomába szegődtem. Ilyenkor sok vízen a tejesek beállnak egy gödörbe, egymás után lehet őket húzni, minden dobásra. Nagyokat. Folyt belőlük a tej, mindent megtámadtak. És ha ezeket a halakat feltettem volna ide, az akkor teljesen “jó” lett volna. Most már “rossz”. Érdekes dolgok ezek! Rettenetesen rosszul éreztem egyébként magam utána.  Persze ott akkor elöntött az adrenalin és a fogás vágya, nem tudtam parancsolni magamnak.

Egyszer olvastam valahol egy kommentben, hogy aki nem tudja ez elfogadni, az kertészkedjen. Teljesen nem tudok vele azonosulni, de kétségkívül van benne valami.

 Megint csak oda jutok, hogy már maga a C&R peca is  egy karikatúra. Az emberi képmutatás. Olyan, mint a vadászat miatti vadászat.  Ráadásul a C&R horgász szeret a megváltó színében díszelegni. A fogásaim, megkockáztatom 80-90%-át visszaengedem, de minden egyes hal visszaengedésekor átfut az agyamon egyfajta önirónia. Karikatúra. Vicc. Természetellenes.

Suhan a wobbler a szürke esőfelhők és a Duna csillogó fekete felszíne között. Valahogy érzem a halat. De nem tudom milyet. Kissé remeg is a kezem. Már elsőre eszméletlen erős rávágást kapok. Kis idő, majd húz is a mélybe. Talán, talán. Csap is egyet a felszínen. Na itt a harcsa! Megint húz, egyre erősebben, zsinórt kell adjak. Ezt vagy háromszor megcsinálja, mire a kő mellé terelem. Nagyon bízok benne, hogy harcsa, bár egyre kevésbé tűnik úgy, gyorsan elmegy az ereje. Kb. 1-1,5 méteren lehet mikor hirtelen orsótartóig reszket a bot a kezemben a zsinór másik végéről jövő fejrázástól. Ennyit a harcsáról. Egyet emelek,  jó hármas süllő fekszik fel előttem. Fotó, horog ki, vissza. Nem tudok neki örülni. Ezer a pulzusom.

DSCN2572

Hogy mennyire etikus dolog áprilisban 5-10 süllőt megpirszingezni egy harcsáért nem tudom. Egyszerű lenne rávágni, hogy semennyire. De mennyire etikus 20 db ujjnyi balint kifogni (amiből lehet hogy kettő belepusztul vagy félvak lesz) egy méretesért amit szintén visszaengedünk? Kb. ugyan annyira.  Mindenesetre még nem akarok kertészkedni.

A helyet közben elzörgöm, indulok is haza. Meg amúgy sem látom értelmét maradni.

Egy mélyretörő csali margójára…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nem szeretem az ilyen jellegű bejegyzéseket (annak ellenére, hogy igazad van). Ennek oka egyszerű: magyarázkodásnak, önigazolásnak tűnik, amire egyszerűen nincs szükség. Én nem horgászok harcsára, de mégis elmegyek ebben az időszakban pergetni. Arra, ami akad. Idén a csuka rég leívott, mire a tilalomra sor kerül, a balin véletlenül sem ívik olyan helyeken, ahová járok, ráadásul szerintem ívó halat fogni csak véletlenül lehet. Okoskodhat, aki akar, marhára nem érdekel.
    C&R szájkaratésok? A horgászat homokosai. Aranytollú bloggerek, akik a természet szépségeiről és érintetlenségéről próbálnak “alkotni”, közben szétb@sszák az érintetlenséget és a szépséget.
    Elcseszett egy hernyó az ember…

    1. Felrakhattam volna a halakat május 1 után, vagy fel sem teszem, de egyrészt nem akarom játszani a “megaetikusC&Rpergetőt”, másrészt egyfajta hazugság lett volna. Ez volt az egyetlen oka a cikknek. Én is el szoktam menni ilyenkor pergetni “arra ami akad”, majd talán írok egyszer erről is. De ez most egy konkrét történet, és azok a gondolatok melyek ennek kapcsán fogalmazódtak meg bennem. Nem önigazolásnak szántam. Sőt!
      Jó dolgokat írsz mind az ívó halakkal, mind a C&R-es pecával kapcsolatban. Egyetértek!
      Köszi az építő jellegű hozzászólást!

  2. Még egy érdekes dologot véltem felfedezni.Évek óta dobáltam catanával,az utolso két generációkkal,és nemrég cseréltem egy spinbladere,látom te is catanával nyomulsz,bevallom hiányzik…jahm és szinten ryobi formaterv,de spro blue arc néven futó orsóval dobálok,én is! Üdv-Üdv!

    1. Helló! Se én, se a blogom nincs regisztrálva facebookon. De azért köszönöm a meghívást! Ha egyszer meggondolnám magam, csatlakozom a csoporthoz. A Catana CX M 270 egy jó bot, bárki bármit mond. 🙂 Örülök ha a tetszik a blog, még ilyen szegényes képanyaggal is. Sajnos nem lehet mindent leírni és lefényképezni. A miértekre dunai pecásként tudod a választ. Üdv!

  3. Akartam még kérdezni.. A fővárosi-budapesti részen horgászol?:)
    Nálunk sajnos csak lekapált,villanyozott ruganyok vannak.egy kivételével,azt én raktam,inkább sarkantyú,de egész évben adta a süllőt éjszaka..ha valamiyen úton módon lehet,feltennék még pár kérdést,pusztán eszmecsere szinten, éjszakai ruganyos tapasztalatokkal kapcsolatban!:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s