Egy pergetőbot megmentése.

Hazafelé sétálva egy régiségbolt előtt vitt el az utam. Engem egészen kicsi korom óta vonzanak a régi dolgok, így persze meg is álltam kicsit nézelődni. A szemem azonnal megakadt a sarokban lévő üvegbotokon. Persze gondoltam, hogy valószínűleg a leggyakoribb Hokévekből van ott egy tucat, siralmas állapotban. Azonban egy furcsán karcsú blankon gyorsan megakadt a tekintetem. Meglátni és megszeretni? Vagy, hogy is szokták mondani… 1000 Ft, orsóval. Már az enyém is volt!

Az eladó lenéző és egyben megértő mosollyal nézett utánam, ahogy elköszöntem a boltból. Mivel a botot a toldásnál nem tudtam széthúzni, valószínűleg elég furcsán is mutathattam vele. De nem érdekelt, nagy volt a boldogság, igazi kincsre bukkantam!

Otthon tüzetesen átnéztem, a blank néhány kisebb sérüléstől eltekintve hibátlan, viszont az eredeti állapot már nem, vagy csak nagyon nehezen lett volna visszaállítható. Az célom egyébként sem ez volt, így lelkiismeret furdalás nélkül vágtam le az orsótartót, és bontottam le a gyűrűket.

 

Az orsó viszont sajnos hiányos, így nem volt menthető.

Mindenesetre szétszedtem, kipucoltam, dísznek jó lesz.

A típusára nem sikerült rájönnöm. Kicsit hasonlít a Rileh Rexekre, de nem az. Pár külföldi oldalt is végigtúrtam, de nem jutottam előrébb. Aki megmondja nekem miféle gyártmány ez az érdekes megoldásokban bővelkedő szerkentyű, máris egy wobbler boldog tulajdonosa lesz!

A bothoz visszakanyarodva. Újralakkozás is szükséges volt, mert a régi lakkréteg helyenként le volt pattogva. Ezután következett a bot gerincének és a gyűrűk helyének meghatározása. Ez egy 6 láb hosszú blank, olyan 1-8 grammos dobósúllyal, tömör üvegszálból. A gyűrűket a Fuji ajánlás szerint kötöttem fel, kivéve a keverőgyűrűt, ahol a nem rugalmas toldás miatt +2 centivel nagyobb távolságot hagytam a második gyűrűtől.

Fuji alkatrészeket használtam.

A barna cérna szerintem nagyon jól megy az üvegbothoz!

 

Egy kis videó az üvegbotok gyártási folyamatáról:

Már várom az első tavaszi bevetést!