Szeretek egyedül lenni. Szeretem, ha az én lábnyomom az első a dunai fövenyben az áradás után. Ez egy jó érzés, a legjobb. Valahogy nem divat ez manapság. Mármint az egyedüllét. Főképp nem csöndben. Manapság mikor arra buzdít a média, hogy minden pillanatban elérhető legyél. Tölts, posztolj, lájkolj! Fogyassz nonstop!

Kicsit kifordult magából a világ. Egyre inkább az értékes lesz az értéktelen és fordítva. És még bolondnak is néznek, ha azt mered mondani, hogy márpedig neked az egyedüllét és a csend jó és bizony kell. A legjobb reakció az, hogy “hát, ja végül is biztosan kikapcsol és megnyugtat az a csönd”. Persze mindez felületes közhely módjára közölve.

Sokszor figyelem az embereket. Nonstop a kézben az okostelefon. Egymással szemben ülnek egy asztalnál, és folyamatosan online mindketten. Tekintetük a kijelzőn. Mint két idegen, pedig (látszólag) együtt vannak. Szabályosan ijesztő, pedig akár én is lehetnék. Ha hagynám magam. De nem hagyom.

Szóval a Duna, egyedül. És ennyi. Szeretem. És szeretném ha még sokáig így lenne. Már nem akarom megtéríteni a “nempergetőket”. Jók vagyunk mi így ketten. Igen ketten, mert valahogy sosem érezem magam magányosnak a partján. Jó dolog természetes szaporulatból származó halat fogni. Szeretem. Jó dolog sértetlen szájú balint fogni. Ezt is szeretem. 

Irigy lennék? Önző? Talán. De inkább csak féltem azt, ami egy kicsit még eredeti ebben a nagyon -és egyre jobban- mű világban.

Sajtízű készítmény, házi jellegű kolbász, vaj aromájú margarin. De a horgászatból is tudnék példákat hozni, pl. “horgásztó”, rekord tó (Úristen!), díszcsavarok egy horgászorsón… Nincs messze a balin szerű hal. Mindig éhes, csak a topwatert eszi (minél csiricsárébbat és élénkebb színűt), egész nap táplálkozik. Az adott évben piacra dobott színeket és típusokat vadássza, az előző évi modelleket messzire elkerüli.

Mondhatnánk persze, a Duna is csak árnyéka egykori önmagának. De attól még a Duna, a maga agyonszabályozott, tele erőművezett, kimélyült, a mai napig gátlástalanul szennyezett  valójában. Én még így is szeretem.