Budapest allergia

Falusi gyerekként, és olyan igazi szabad gyermekkorral a hátam mögött mint amit csak egy vízparti falu adhat, nehéz megszokni a fővárost. Laktam már néhány nagyvárosban és kisvárosokban is, de azokat mind élhető helyként ismertem meg. Ez itt nem igaz, teljesen más minden, és azt hiszem ezt megszeretni az én gondolkodásommal és beállítottságommal nem is lehet, csak megszokni.

 Tehát az elmúlt időszak sok volt, nagy volt a változás. A kezdeti nehézségek után szükségem volt egy kis szabadság morzsára, így az egyik napos hétvégén legkedvesebb dunai helyeim (haza) felé vettem az irányt. A klímás autót leparkoltam, előkaptam a mindig elromló kétütemű-kétkerekű NDK-s csodát és nyélgázon (illetve nem, mert akkor lefullad) a Duna felé vettem az irányt.

Már esteledett, de volt még egy kicsi a balinos időszakból. Elsőre nem nagyon tetszett a víz: a nagy tavaszi zöldárt, vagyis már csak az azt imitáló áradás után elég sok dögöt hozott a víz: itt egy macska, ott egy haltetem, amott egy őz maradványa. Hiába, kemény volt a tél. És a természet nem rezsidíjat szed, hanem a leggyengébb életeket. No, de ez így van rendjén, csak elszokunk már tőle a fűtött/hűtött szobában a telefonhívásra jövő pizza mellett.

Csatolom a kedvenc WTD-m a kapocsba és suhintom az elég barátságtalan színű víz irányába. A 3. dobásra le is veri az első jeletkező: aládurrant, majd a levegőbe kiperdülő és visszatoccsanó csalit telibetrafálja! Ez igen! A fék felsír, a zsinór vágja a vizet!

A mosolyom a fejtetőmön összeérhetett, szerintem.

Több idő már nem volt, továbbálltam egy kis süllőzésre.

Rablás rablás hátán, de egy óvatos, duplán megtolásos kapáson kívül mást nem adott a folyó. Sok az ivadék, azt szürcsölhették, szerintem nem is süllők voltak, nagyon furcsa rablásokat produkáltak.

Másnap reggel 3:50-kor szól az ébresztő. Elmebeteg módon hangzik ez az egyszeri “pógár”-nak de nektek nem kell magyaráznom, hogy az évnek ebben a szakában ez bizony későn van a süllőhöz! Nem is akartam süllőzni, valahogy nem éreztem őket most. Ellenben a számításom balinra beigazolódott. Újra a kutyafát verte telibe egy, az előzőhöz hasonló méretű jószág.

Érdekes mert csak felszíni wobblerrel tudok kapást halra váltani. A többi, hagyományos wobblert csak megkoppintják, vagy figyelmen kívül hagyják.

Több hal nem jön, ellenben a motorhoz visszafelé menet szépen megtankolok fűzfagombából! Igen jóízű gomba ez, de nem minden évben lehet találni. Jobban örültem neki mint még egy halnak.

Este megint kint voltam, süllő ügyileg, de a vihar gyorsan haza parancsolt. Másnap reggel meg nincs kedvem felkelni. Igen, nincs. Nem akartam a pecára most rástresszelni, és “nyomni”. Nyugodság, és egy kis töprengés. Az utóbbi időszakban rájöttem, ez több és szebb halhoz vezet, mint a mennyiségi peca önmagában. Meg a 10 kilónyi műcsalit is otthon hagyom már. 1 kis doboz bőven elég.

Úgy tervezem, mivel napok óta nagyon meleg van, hogy a nap legforróbb szakában megyek ki horgászni, ez a “titkos” balin és harcsafogó idő. A számításom beválik.

Két kövezés 4 balin. Olyan agresszívan verik le a WTD-t, hogy van, hogy összerándulok. Erő is van bennük rendesen, sokára adják meg magukat.

Ritkán találkozok már horgásszal, de az egyik kövön belebotlok egybe. Rezgőspisses fenekezők, karika kapásjelzőkkel. Kicsit furcsán hat. Váltunk pár szót aztán megyek ki a kőre.

Röviden: 10 perc, két balin, wtd, indulok tovább. A motorhoz menet újra találok vagy két kiló fűzfagombát! (Gyorsan le is vágom, sajnos megint nem fotóztam le előtte, pedig marha jól néz ki ez a citromsárga gomba az erdő sötétjében.) A következő kőre kis fűzfa nőtt, mely ideális árnyékot és takarást ad. WTD-vel megvan a 3 dobásos szabály: talán másodikra veri le az ott járőröző őn a wobblert. (A képeket már lehet, hogy összekevertem itt, nem tudom hogy melyik hal hanyadik volt. Bár több ilyen peca lenne! ).

A lassabb víz miatt propra váltok, elsőre leköveti, másodjára megfogja egy újabb balin a propelleres kishal utánzatot.

Elég jó erőben van, rázza magát rendesen, néha köveknek is nekimegy, érzem. Lerendezi a kis propelleres horgait, de nem gyengén. Próbaképp raktam fel ezeket a ST26BC-ket, de megy szépen vissza a jól bevált 36BC, ezek a 26-ok nagyon gyengék.

Eléggé szétcsobogta a helyet, meg kapom az üzenetet, hogy “Ebéd” ezért haza indulok.

Délután még kinézek, kicsit süttetem magam a napon, dobálok egy mélyebb visszaforgót és víz alatti kövezést harcsa vagy nagyobb balin reményében, de már túl sok lenne a jóból, én is érzem. 🙂 Nem is jön semmi, de WTD-re megint van két kapáson, az egyik nem akad, a másiknak nem vágok be, az meg elmegy. Nem baj. Visszaállt az egyensúly egy időre. Visszaérve a városba másnap este munka és edzés után előkapom a gombát. Egy kis házi tojás, petrezselyem, újhagyma, vaj és só.

Nem semmi tojásos gombát vacsorázhatok!

A dunai ízek elnyomják a városi levegő szagát és gondolatban megint a vízparton vagyok. És közben azt gondolom: szabad vagyok!

Budapest allergia” bejegyzéshez ozzászólás

  1. tetszett, jó kis történet. én pestet 3 év után otthagytam. az én gyomrom nem veszi be azt a sok mocskot. 😀 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s