Igazán nagy süllőket hagytam hátra mikor elköltöztem, és ezeket az elvarratlan szálakat szerettem volna végre… hát izé… elvarrni. Vagy mi. 🙂

Szóval süllő volt a célhal, de bedobtam a domis cuccot is, hogy legyen mivel vigasztalódni. Ugyanis a süllő A HELY-en 10-ből 9-szer betli, és ha az ember egy évben csak 3-szor megy ki “oda”, nos, hát lássuk be nem sok esélye van. De az ilyen fanatikusoknak mint én egy jó süllő (majdnem) mindent megér, de azért éreztem, hogy kell az a “B” terv.

Bedobtam a horgászcuccokat, gázfőzőt, hálózsákot a kocsiba és indultam. Kint akartam éjszakázni, hogy meglegyen a hajnal is.

Hogy megérte-e…háát. Nem nagyon. 🙂 De jót aludtam, túl jót, mert világosban ébredtem.

Este teljesen elcsendesedett a víz. A vízállás sem volt túl jó, a víz színe sem tetszett, meg az idő sem volt az igazi. Itt kb. egy 15 cm-es sávban kell lennie a víznek, akkor áll fel jó süllő. Tudtam, hogy most 90% hogy nem fog, talán ezért is nyomtam ki hajnalban az ébresztőm.

A domis pálca viszont nem volt hiába.

Igen, már megint “AZ” a csali. 🙂

Zabálták, de azért rafkósak voltak, mint a domik általában. Imádom mikor a sodrás közepén a mélyen járó csalit brutálisan, fékhúzósan bebombázza egy ilyen szebb jószág!

Lenne még halas kép, de azt hiszem most az alábbival kerek a történet. A hétvége legszebb hala pedig a fenti fotókon látható.

Visszajövök!