Maldív-szigeteki karantén 1. rész

Sziasztok! Rég írtam a blogon sajnos, hát most fogok! Két hetet horgásztam/nyaraltam egy trópusi szigeten, a nyugati civilizációtól távol. Csodás halakat fogtam és majdnem ott is ragadtam… szóval van most miről írni! Azt azért előre leszögezném, nem végig pecáról lesz szó, inkább egy érzésről amit egy ilyen sziget ad.

Többen mondtátok az elmúlt években, hogy a blog halott és a videózni kellene inkább. Lesznek videók a jövőben, de örülök, hogy maradt a blog, hisz ez az egyetlen hely ahol nincs cenzúra ebben a szép új cukormázas világunkban sajnos. Nem köti a kezem szponzoráció, sem youtube policy, sem a facebook robot cenzoraitól nem kell  it tartanom, hogy mást inkább ne is említsek. Orwell 1984-e valósággá vált. Úgyhogy marad a főhadiszállás itt. Na de erről talán máskor!

Az egész utazás nem kimondott horgász túrának indult és nem is lett 100%-ban az. A feleségemmel utaztunk, hogy kipihenjük az elmúlt időszak házfelújítás körüli fáradalmait. 30 fok, óceán, pálmák, kókusz és hal: tökéletes kombináció lenne erre, csak hát ugye a COVID19 felhői már gyülekeztek az indulás előtt is. Se kutyánk, se macskánk. Mi történhet hát? Gyerünk! A szigetet úgy választottuk ki, hogy lehetőleg minél zöldebb, nyugisabb legyen és ne legyen turistabarátosítva, kiépítve, “fancysziruppal”, booking-mosollyal leöntve! Minél kevesebb korlátozás legyen: mezítláb két hétig, ha akarok horgászok, ha akarok leverek egy kókuszt és megeszem. Ha akarok ott napozok vagy úszok ahol csak szeretnék, vagy épp fogok egy halat és megsütöm vacsorára. Vagy épp haverkodok a helyiekkel. Sikerült!

A megérkezésünk zökkenőmentesnek volt mondható, botok, csomagok mind odaértek. A koronavírus körüli frászt már a bőrünkön éreztük viszont: Maléban a reptéren mérték a testhőmérsékletünket, de még nem is sejthettük mi vár ránk később…

A szállásunk egy lakott szigeten volt. Motorcsónakkal mentünk a fővárosból a szigetre, röpke 2,5 órás út volt 3 átszállással, úgy hogy a csónakok 50-60-nal repesztettek. Volt amelyiken 4 db 250-es yamaha volt sorba kötve. Visszafelé folyna a Duna tőle. 😀 A szigetek egyszerűen varázslatosak. Minden pillanatnak helye lenne egy képeslapon: fehér korallhomok és pálmafák mindenhol, körülvéve a zafír és türkiz színekben játszó óceánnal.

Megérkezve a kikötőbe a szállásadónk jött értünk. Egy nagyon igényesen kialakított apartmanházban lettünk elszállásolva, pálmalevéllel fedett, részben nyitott zuhanyzóval és egy egyszerű, de tisza és ízléses hálószobával.

Végig ők főztek ránk és szinte teljesen az ő életüket éltük. Sokszor azt főzték amit fogtam.  Jelezném, aki nem szereti a halat, felejtse is el ezt a nyaralási lehetőséget: 2 hét alatt egyszer ettünk halon kívül más húst! És bár én is visszeresztem a kifogott halaim jelentős részét, ettől most általában el kellett tekinteni, itt a kifogott hal olyan mint nálunk otthon a kenyér. Szétosztják és megeszik a helyiek, ha neked nem kell. Ki nem dobnak viszont semmilyen ételt! Kár ezen szívbajoskodni, el kell fogadni. Amíg be nem tör az ipari mértékű horgásztatás jól is van ez így.

Az első napunk viszonlag rövidre sikeredett, a jet-lag és a hosszú út miatt elég korán kidőltünk az ízletes currys rizotto után. A másnap reggel a (tonhalas-kókuszos) reggeli után a felszerelés kipakolásával és összeállításával telt számomra. Aztán egy kis kókuszdió vadászattal.

Ezért a szabadságért jöttem, amit egy resort szigeten nem kapnék meg!

Estefelé kimentem a sziget egy sziklásabb részébe és a light cuccal (30-80g) fogtam első dobásra egy fekete kék pöttyös groupert ami a lábam alól startolt rá a csalira. Mivel az egész felszerelés (meg én is) édesvízi technikára volt hangolva és nem voltam felkészülve rá azonnal beúszott a korall közé a lazára hagyott (1,5 kg) fékem miatt. Sikerült nagy nehezen kierőltetnem, mert a partszéli sekélyben volt. Első dobás, első hal. 🙂 Alig dobtam hármat és fogtam mégegyet.

Na ez jó lesz, gondoltam! Nagyon örültem a halnak, hisz a saját csalimra a “WM Tanto Stick 11”-re keresztelt lebegő stickbaitre éhezett meg. Ez a csali készült 13 centis változatban is és a leginkább használható, legfogósabb és legsokoldalúbb csalivá lépett elő nálam az óceánon. A 16 cm-es nagytesó is készülőben van már. Hamarosan küldöm is ki tesztelni! Az alábbi képen a 11 centis van, ennél általában nagyobb méret kell a szél és a távolság miatt amit meg kell dobni a jobb halakhoz. De erre csak később jöttem rá.

8500 kilométerre ide tervezek egy wobblert és működik! Ez volt akkor a lényeg nekem. Csodás érzés, persze az ember azonnal többet akar. GT-t! Mi mást.

Giant trevally. Az utóbbi években egész kis iparág épült ez a hal köré. Nem hiába, 50-60-nal képes úszni, látványos felszíni kapásai vannak és elképesztő ereje, amit később meg is tapasztalhattam. Azért nem újkeletű ez a hype, Hawaii-on az őslakosok közt réges-rég óta kiemelt tisztelet övezi ezt a halat. Istenként, harcosként tekintettek rá és nem is ehetett akárki belőle, nőknek egyenesen tiltva volt. A GT a cápák mellett a trópusok egyik csúcsragadozója: intelligens, képes csapatban vadászni és így együttműködni társaival. Leggyakrabban a reef közelében jarőröznek, tehát ahol a sekély korallos rész véget ér és kezdődik a mély óceán. Kb. egy törést kell elkepzelni.

Az apály-dagály ingadozás kihasznalva lesnek itt prédára a többi ragadozóval együtt, de úgy vettem észre szinte mindig tisztes távolságot tartanak tőlük azok. Viselkedesében a hazai halak közül leginkább a balinra hasonlít, de annál sokkal mohóbb és agresszívabb tud néha lenni. Máskor meg ugyan úgy szívat. 🙂

Tény, hogy a sok videó láttán engem is elkapott a GT láz, vagy inkább csak az, hogy horogvégre csaljak egy “igazi” tengeri ragadozót: tonhalat, barrakudát, cápát… Nem is késlekedtem sokat, neki is láttam a terület felderitéseének és a helyiek faggatásának. Jut eszembe, a maldívok szerint két féle ember létezik: 1. a normálisak 2. akik nem horgásznak. Mivel én e szerint az 1. kategóriába estem ez jó alapot adott a barátkozásokra. Pl. a sziget két kisboltja közül az egyikben, ahol egy horgász fickó volt a tulaj, miután egyszer pecabottal a kézben ugrottam be valamiért, onnantól keudve 30%-kal jobb árfolyamon váltotta a dollárt és mindig megkérdezte mosolyogva “Fishing? Fish?”. 😀 Bírom az ilyet.

Mivel többé-kevésbé mindenki beszél angolul, lévén angol gyarmat volt a sziget, kommunikációs akadály nem hárult elénk.

A következő említésre méltó esemény a következő este történt, egy kis homokpadon figyeltem fel az apálykor felerősödő, sodrásban fel-felriadó szardellákra. Botot ragadtam és beálltam derékig a reefre: szépen jöttek egymas után a kapások, megintcsak grouperek és egy pici muréna, amiről nem lőttem fotó. Szerencsétlenségemre a 30 szigeten tartózkodó turista közt volt pár elmebeteg kategóriájú vegetáriánus akik annak ellenére sem tudták elviselni a tevékenységem, hogy tőlük 150 méterre voltam és visszaengedtem a halakat. Nincs amúgy bajom a vegánokkal, félreértés ne essék, sokkal inkább az emberi ostobasággal és tiszteletlenséggel. Odajöttek ordítozni. Valami balkáni népek lehettek a kiejtés alapján, egy volt közülük aki tudott legalább angolul. Nem akartam magyarázni nekik, hogy ha ennyire szívükön viselik az élőlények sorsát akkor miért is repültek ide 8-9000 kilométert? Az az óriási mennyiségű kerozin bizonyára jót tesz a Földnek. Gratulálok a rövidlátáshoz és az önkritika hiányához! Annyira elvették a kedvem, hogy másnap nem is horgásztam, csak utána hajnalban…

Na de azért gyorsan visszatért a horgászláz, úgyhogy a folytatásban lesz már “rendes” hal is, hamarosan jövök vele!

Maldív-szigeteki karantén 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzászólás a(z) wobblermania bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s