Maldív-szigeteki karantén 2. rész – A tonhal

Az első rész végén ott hagytam abba, hogy sikerült megfogni az első halaim az Indiai-óceánon, ráadásul a saját handmade stickbaitjeimmel.

Viszont nem azokat a “rendes” halak…. Hogy is mondjam, mint amikor itthon csak ujjnyi sügereket fogsz és csorgatod a nyálad a balinokra. Ezt éreztem mikor látom jön egy európai fickó pecabottal az egyik irányból. Kérdezem, mizu, van-e valami? Azt mondja jaja, egy kisebb GT.

HOGY MII???!!!?? !  Na azonnal fejezzük be ezt a buzerapecát, keressünk rendes halat! -gondoltam. Elkezdtem bújni a netet, hogy mikor, hol és mire. (Nem mintha a kiutazást megelőző fél év nem ezzel telt volna, de mindegy.) Emellett a kikötőben, strandon és bárhol a szigeten mindenkivel szóba elegyedtem akin látszott, hogy valami köze van a pecához. Ez a sziget 300 lakójából olyan 298-at jelentett, úgyhogy nem volt nehéz. Viszont bárkit kérdeztem, mindenki mást mondott: reggel, este, apály előtt/után, bármikor, kikötőben, strandon, homokon, korallon. Úgyhogy ezzel látszólag nem voltam előrébb, de mint utólag rájöttem, igazából mindenki igazat mondott.

Próbáljuk be a reggelt, gondoltam, hisz “az mindig jó”.

Napkelte előtt kimentem a kikötőbe és a mélyvíz felé dobáltam nagyméretű stickbaitet. Kezdetben semmi, de ahogy kezdett feljönni a nap, a barrakudák aktívvá váltak. Ezek ilyen tűéles fogú kisméretű barrakudák, amik úgy üldözik a prédát, hogy kiugrálnak a vízből. Nagyon érdekes ahogy észreveszi a csalid és rástartol 3-4x is kiugorva a vízből. Viszont alig akadnak meg. Nem is fogtam most sem.

Már feljött a nap, mikor találkoztam egy fickóval, aki mondta, hogy ááá, most nem jó. Majd 7:30-kor. Mondom ez biztos szívat, de megvártam. És láss csodát 7:20-kor elkezdtek rabolni a tonhalak! Dobtam nekik mindent, de nem ették meg. Mint később rájöttem, a szardíniát eszik, ezért az én nagyméretű stickbaitjeim akkor ott nem voltak a legjobbak rájuk. Nem is igazán a méret, inkább a nagy csobbanás miatt szerintem, ami szétriasztotta a bandázó szardíniákat.

Ezt még párszor megismétlődött… Semmi! Nagyon le voltam törve, mert a helyiek nagy vigyorogva mutogatták mindig, hogy ők mennyit fogtak. 😀  Eleinte szerintem kicsit bolondnak is néztek, hogy minden nap megyek, kitartóan, dobálok, de semmi. Megint megyek, aztán megyek vissza és “no fish”. Eltelt így 3-4 nap, de látták, hogy nem adom fel egykönnyen és kaptam is pár tényleg hasznos tanácsot. Pl. hogy jiget dobjak a tonhalnak, mert azzal a legkönnyebb megfogni őket. A jig itt kvázi balinólmot jelent. A helyi boltban találtam is pár darabot “GT Jack Jig”néven. Meglepően jó minőségű csali volt 1500 forint értékű rufiáért. Kiváló horog, jó karikák, és festés. Itthon ennyiért max. román piacra optimalizált kínai gagyit kapnék.

Na mindegy is, majd ezzel, gondoltam. Tényleg tetszetős csalik. Vettem egy fehér-pirosat. Lássuk mit tud! Kinéztem egy helyet ahol a reef elég közel van a parthoz. Ha még nem mondtam volna, számomra ezek tűntek végig a legjobb helynek, ahol a mély és sekély víz találkozik. Itt ráadásul nem is zavart más turista, meg horgász sem nagyon.

Amikor beindulnak a tonhalak!

Eddigre már kitapasztaltam az apály-dagály megfelelő pontjait is: akkor kell menni mikor a víz mozgásban van, tehát sosem tetőzéskor vagy az alacsony pontkor. Arra is figyelni kell, hogy ne legyen túl erős a sodrás, mert akkor nem jönnek ki a szardíniák. Első pár dobásra fogtam pár groupert ha jól emlékszem. Aztán egy jól sikerült dobás után jött a várva-várt erős ütés! Zzzzz..zzzzzzzzzzzzzzzz…..zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz!!!!

Jesssz!!! 40-80-as bot, kisebb méretű, de tengeri fullfém orsó, 300m 20 lb fonott. Fék behúzva. Ez volt a setup. Na, akasztás után letépett úgy 20 métert két megugrásból (időben olyan 3 másodpercet kell elképzelni), ráhúzta a korallra és vége is volt. Csak pislogtam. 100 méterre tőlem a vízben állva pecázott egy helyi fickó, odamentem hozzá. Mikor észrevett még hívott is hogy álljak mellé egy korallra és dobáljak onnan. Egy kicsit pecáztunk ott együtt, mondta, hogy már nem az igazi, így lassan megy. Fogott két tonhalat meg egy barrakudát. A kisfia mögötte szurkolt és vigyázott a halakra, amiket egy polisztirol dobozba tett itt szinte mindenki, így ők is. Ezt egy madzaggal kötötték magukhoz, hogy ne vigye el a sodrás. A kissrác olyan lelkes volt minden akciónál, hogy öröm volt ránézni az arcára. Búcsúzásul kaptam egy handmade jiget!

Régen örültem ajándéknak ennyire!! Elindultam vissza én is miután elköszöntünk. Még egy fotót lőttem a kissrácról a halakkal… micsoda élete van, gondoltam!

Hazafelé tartva a 80 grammos bot most már egy ul fogpiszkálónak tűnt a kezemben. Azt hiszem, ezekhez a halakhoz és terephez jobban fel kell vérteznem magam. A szálláson meg is jegyezte Mohamed a botra pillantva: “This is for baby fish!”  és mosolyogva tovább állt. Amúgy ez jellemző a helyiekre. Mondanak lelkesen pár mondatot, aztán odébbállnak. Ha nincs kedve beszélni nem beszél. Ha nincs jó kedve nem fog veled jópofizni. Mondjuk általában jó kedvük van és lehet velük dumálni. De ha megunják elköszönnek. Imádtam ezt az őszinteséget!

No a szálláson előhúztam a rendes cuccot: 80-150-es bot 6500-as orsó 40-es fonott zsinór, 1 mm-es 130 lb előke, 50 kilós forgó, a csali 40 kilós kulcskarikával rögzítve (ez utóbbi amúgy felejtős mert kinyitják simán a jobb halak). Az 1 mm-es előke fonott zsinórhoz rögzítése krimpelés nélkül eléggé feladta a leckét de Gombár Peti mutatott egy videót, azóta 60-as fölött így kötöm az előkéket csukázni, süllőzni is. Nincs krimp, nincs forgó, nem kell ragasztó hozzá, egyszerű és bivalyerős. Köszi Peti ezúton is!

Na mehet a rákenroll!- gondoltam, ahogy a sarokba tettem este a betárazott medveölőt.

Legközelebb mikor kinéztem, már úgy éreztem tudom mit csinálok. Jókor, jó helyen. Bár a lábaim tiszta sebek a korallok miatt, de kiküzdöttem magam a reefre. 2-3. dobásra ütöttem egy 3 kilós tonhalat! Iszonyat ereje van egy ilyen picinek is, de azért ezzel a cuccal nincs esélye. Magamhoz terelem, gripp elő, leakad! BAzzzDDMeg!!! Ááááááááá! Azt hittem sírva fakadok! Na, volt néhány szavam amit itt nem írnék le! 😀

Volt még talán egy kapásom, de láttam, hogy a helynek annyi. Minden nap dobják a helyiek, félősek a halak, ismerik az embert, a veszélyt. A resort szigeteken, ahol tilos a horgászat és a szigonyozás is, egész közel jönnek és nem félnek az embertől.

Átmentem arra a helyre ahol az első “rendes” halam ment el a gyenge cuccról. Hajtották a szardíniát rendesen. A mély felől érkező ragadozók nekiszorítják a rajt a sekély korallnak és ekkor támadnak rájuk. Csapatban vadásznak a tonhalak és a trevallyk is. Pont mint a balinok! Egy jól irányzott, épp a szétfröccsenő rablásban vizet érő jiget telibe is kapta egy tonhal! A kemény cuccal behúzott fékkel is áthúzta egy korallon! Hasonló méret mint az előző, de az erejük egy 7-8 kilós csukáéhoz mérhető. Szerencsére le tudtam szedni és rövid csata után végre megfogtam életem első tonhalát. Feleségem lőtt pár fotót.

Talán a legszebb hal volt, amit valaha fogtam, így visszatekintve is. Nem volt kérdés, hogy elviszem-e vagy sem, talán lesz egy kis becsületem végre a szállásadónknál. Egyre terhesebb is már számomra ez az állandó “C&R”, “mindenhalatvisszaengedek”, “milettasorsa?”, “látomatepsibenvégezte” faszságok a facebookon. Ja, a 3 ujjnyi sztéket meg lazán bevered barátom! Hagyjuk a hülyeséget! A szélsőségek mindig rossz irányba visznek! Majd egyszer már tényleg írok erről, mert gyűlnek a gondolatok ezzel kapcsolatban vagy öt éve. Azt hiszem, mostanra sziklaszilárdan beértek.

A tonhalat megpucoltam, hazavittem. Ali arca egy furcsa, leírhatatlan mosolyba rándult, rövid kacajjal kisérve mikor meglátta, hogy meg is pucoltam a halat. Még akkor nem tudtam mire véljem ezt a reakciót, mi, magyarok akkor csinálunk hasonlót, ha valakit kinevetünk, de nála ez az elismerés jele volt, mint később rájöttem. Mondta is megcsinálják kulimaas-nak. Ez egy paradicsmos-tonhalas étel maldív chilivel. Piszok jó! De sokszor nem főzik, mert a tonhal szerintük melegíti a testet és nem jó mindig azt enni.

Úgy látom Ali megnyílt egy kicsit, estére elkezdtünk beszélgetni csónakos pecáról. Ekkor már egy hete fűztem, de nem nagyon értette/ék mit akarok.  Mostanra úgy látom felfogták, hogy nekem ez az életem, mit szeretek benne és mit szeretnék. Így szólt a kapitánynak: holnapután hajnalban megyünk GT-re!

folyt. köv. + videó 😉

  1. részért katt >>IDE<<

Maldív-szigeteki karantén 2. rész – A tonhal” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Hát nem kapkodtam el az biztos! Mondanám, hogy megvár az írás de nem, sok érdekes részletet elfelejt az ember közben. Na majd a következő rész hamarabb jön. Annak a képi anyaga már tényleg horgászblogra való!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s